"Az elme olyan, mint a szél és a test, mint a homok: ha tudni akarod, hogyan fúj a szél, akkor nézd meg a homokot." Bonnie Brainbridge Cohen Mi támogat reggel az első mozdulatodban, amikor előveszed a csészét a kávédhoz? Amikor munkába indulva váltogatod a lábad a gázpedál és a fék között? Vagy éppen a biciklipedált tekered? És vajon hol van a figyelmünk, miközben ezeket a modulatokat végezzük? Könnyen hihetjük, hogy a jóga statikus, a lényege az ászanák, a fizikai gyakorlatok mozdulatmentes kitartása. A testünk azonban sohasem áll meg. A légzésünk folyamatosan mozgatja a tüdőnket, a szívünk ver, a vérünk áramlik. Sőt, a testünket, mivel folyamatosan érintkezik a világgal, ingerek érik, amikre reagál. Egy szirénázó autó magához vonzza a fülünket és összerezdülünk, egy éles fénytől becsukodik a szemünk, a hidegtől kiráz a libabőr. A külvilág ingerei testi reakciókat indítanak el, amikre a tudatunk is reagál gondolatokkal, érzésekkel. Hogy ezeket a folyamatokat mélyebben megértse és a testi és lelki nehézségekre megoldást nyújtson, az 50-es és 60-as években számos testtudatossági rendszer jött létre. Ezek a rendszerek gyakran a táncból indultak ki és a mozgáshoz kapcsolódó tudományos eredményeket épített hozzá. Ide tartozik számos egyéb módszer mellett a Bonnie Bainbridge Cohen által létrehozott Body-Mind Centering és az Ida Rolf által kialakított Rolfing. Ezek a rendszerek a köztünk és a körülöttünk lévő világ közötti kapcsolatot vizsgálják, azt, hogy hol van a testünk és a tudatunk ebben a kapcsolatban, a minket érő ingerekre adott válaszokban. Az elsődleges cél, hogy létrehozzunk egy biztonságos helyet, ahol a testi érzetek, érzések, gondolatok megjelenhetnek és amelyek ezután tudatossá válnak anélkül, hogy megítélnénk azokat. Ezáltal tudatosabbá válik és ha szükséges, meg is változik a zajokra, szavakra, szélre adott válaszunk. Lassan-lassan megváltozik az is, hogy hogyan találkozunk a körülöttünk lévő világgal. Amikor még csak elkezdünk ráhangolódni a testünkre, észrevesszük, hogy rengeteg testérzetünk van a fájdalomtól és feszességtől kezdve a bizsergésen át a könnyedségig. Már akár pár hónap gyakorlás után sokkal könnyebben tudunk kapcsolódni ezekhez a testérzetekhez a jógaórákon. Folyamatos gyakorlás után pedig lehetővé válik, hogy hétköznapi helyzetekben is észrevegyük a testünk jelzéseit. Például hogy egy váratlan helyzetben összeszorul a gyomrunk vagy egy örömteli pillanatban végigfut rajtunk a forróság. Ha mindezekre a jelzésekre oda tudunk figyelni, ráébredhetünk, hogy egy ingerült, dühös választ gyakran megelőz egy testérzet, például az összeszorult gyomor vagy az erősebb szívverés. És már jóval azelőtt, hogy azon kapnánk magunkat, meg is bántuk dühünket, elejét tudjuk venni ilyen és ehhez hasonló reakcióknak. Ezáltal nyugodtabban és megfontoltabban tudunk majd válaszolni a környezetünk ingereire. Hollandiában, Angliában és Németországban tanultam a fenti testtudatossági a módszereket olyan nemzetközi mesterektől, mint Donna Farhi, Leonidas Peppas és Giovanni Felicioni. Foglalkozásaimon fokozatosan építjük fel a testtudatosságunk. Megfigyeljük, hogy milyen a kapcsolatunk a talajjal és a minket körülvevő térrel, honnan indulnak és mik irányítják a mozdulatainkat, mennyi erőfeszítést teszünk. Amikor azt észleljük, hogy túl nagy erőkifejtést teszünk, görcsbe állnak a lábujjaink, feszül a hátunk, vagy éppen motiválatlanok vagyunk, akkor alternatívát kínálunk a testünknek a feladatok elvégzésére. A testünk nagyon intelligens, csak teret kell neki engednünk. Látogass el a jóga mindenkinek óráim egyikére vagy próbáld ki a személyre szabott jógaterápiát, hogy növelhesd a testtudatosságod!